1.0Egy sosem volt kapcsolathttps://sosemvoltkapcsolat.cafeblog.huDepyhttps://sosemvoltkapcsolat.cafeblog.hu/author/Depy/<P><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman"><SPAN style="FONT-SIZE: 14px"><SPAN style="FONT-SIZE: 16px"><SPAN style="FONT-FAMILY: Times New Roman"><SPAN style="FONT-FAMILY: Arial"><SPAN style="FONT-FAMILY: Arial"><SPAN style="FONT-FAMILY: Arial"><SPAN style="FONT-FAMILY: Arial"><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana"><SPAN style="FONT-FAMILY: Courier"><SPAN style="FONT-FAMILY: Arial"> </SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></SPAN></P> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Sok kérdőjel motoszkál a fejemben dolgokkal kapcsolatban. Egyrészt arra irányulnak a kérdőjelek, hogy mások is annak és úgy látják/látnák-e  adott dolgokat, aminek/ahogy én?</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Attól függetlenül, hogy fenti kérdésemre esetleg "igen" lenne/lesz a válasz az emberek részéről, én úgy érzem, az ahogyan egyes helyzetet/dolgokat látok, nem tölt el jó érzéssel...</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>További kérdés: ha eldöntöm, változtatok rajta, és olyanná formálom az attitűdömet eme helyzetekhez/dolgokhoz, ami által jobban érezhetem magamat - nem csupán önbecsapás lesz-e? </STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Vagy amúgy is minden önbecsapás (illúzió)? Vagy talán semmi sem az, mindent lehet "valóságos illúziónak"" tekinteni - attól függetlenül, hogy a többség vagy a kisebbség vélekedik úgy ahogy - hiszen a valóságot mi magunk hozzuk létre, azáltal, hogy érzékeljük és arra belső attitűdünktől függően reagálunk, mind belsőleg (azaz lelkileg, gondolatilag) , mind kifelé, cselekedetek formájában...</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Ha nem lennének "élőlények", akik megfigyelik és reakciójuk által továbbformálják a történéseket és a világot, a világ (talán) akkor is "létezhetne önmagában" mint vmi objektív izé :) ....viszont mi, élőlények, soha nem tudjuk objektíven szemlélni, mindig egy jó adag szubjektívitással látjuk, éljük meg önmagunkat és a világot(nagy kérdés, mi az hogy "önmagunk" :D)</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Szóval, ha ebből indulok ki, az emberek számára a  valóság egy szubjektíven megélt valami. Akkor meg semmi sem önbecsapás végsősoron, annak élem meg aminek akarom ill. ahogyan akarom, vagy ahogyan képes vagyok rá....</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG> </STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Tudom, hogy képes vagyok úgy megélni és úgy viszonyulni, hogy az jó és egyre jobb érzéssel töltsön el...egy gondom van: arra nem vagyok - talán csak "még" - képes, hogy azon emberek véleménye, akik lerombolják az én "valóság látásomat", leperegjen rólam..... úgy érzem, árral szemben próbálok úszni, mivel (ha jól gondolom) a legtöbb ember valóság látása azon dolgokról, amikre majd kitérek , nem egyezik az enyémmel - azaz kisebbségben vagyok....és ilyenkor nagyon nehéz, hogy ne húzzon a mélybe a tömeg (a többség) illetve nagyon nehéz megtalálni és olyanokkal venni körbe magát az embernek, (mivel ők a kisebbség) akik hozzáállása olyan vagy hasonló, mint az enyém.</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG> </STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Én a saját valóságomat szeretném élni, úgy és olyannak látni és élni a világot, ahogy az nekem jó és amitől én jól érzem magamat. Nem a (most még) többség véleménye alapján megítélni magamat és az életemet -  azt nem írom, hogy senki véleménye alapján, mert szerintem külső visszacsatolás nélkül nem tud létezni az ember, azaz ha nem érkezik arról visszajelzés, hogy ő milyen mások szerint, akkor egy zárt rendszerbe kerülne a lélek/szellem/tudat önmagán belül, és nem tudná definiálni önmagát (bár lehet, definiálni most sem tudjuk - akkor inkább azt írom: nem lenne mihez viszonyítania önmagát és hát ugye minden csak vmihez viszonyítva létezik ill. olyan amilyen, a viszonyítók pedig mi vagyunk) </STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Mondjuk az is érdekes kérdés,  hogy (tudattalanul) az ember egyszer a külvilágot tartja viszonyítási alapnak, máskor meg önmagát, és itt bejöhet a kérdés, hogy mihez viszonyítva vagyok én Én és mihez viszonyítva világ a világ (valóság a valóság)? Izgalmas kérdés, hogy mit tekintünk alapnak és mi az amit a viszonyítás tárgyának.... :D</STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG> </STRONG></SPAN></DIV> <DIV><SPAN style="FONT-SIZE: 16px; FONT-FAMILY: Arial"><STRONG>Na mára ennyit a követhetetlen filózásból... </STRONG></SPAN></DIV>rich